Marton László abszolút művész. Azt mondhatnám: predesztináltan arra született, hogy szobrász legyen és semmi más. Gyerekkorában közvetlen ösztönző hatás nem érte környezetéből. Hogy művész legyen és semmi más, azt nem a szülők, nem az okos nevelők mondták meg neki és döntötték el, hanem sajátos és eredeti tehetsége. Amikor más kamaszok játékból vagy önfeledt időtöltésként rajzolgatnak, esetleg gyurmát gyötörnek, akkor Marton László alkotott. Fennmaradt és bronzba öntött Pásztorfiúja öntörvényű alkotás, melyet a művész 17 évesen készített. Nem egy közvetlen élmény realisztikus és ügyesnek mondható megformálása, hanem egy élethelyzet, egy sors gyöngéd és művészien távolságtartó ábrázolása. Az az érettség, amely a kompozíció egészéből sugárzik, értelmezhetetlen, ha nem egy eredeti és rendkívüli tehetség remekléseként szemléljük.